Vasárnap a tesztnapon elég vacakul éreztem magam, fájt a fejem, hányingerem volt, de nem akartam lemaradni. Korábban is jöttem el. Aztán estefelé kezdtem rendbe jönni és úgy éreztem nem lennék elég őrült, ha nem mennék ki még egyszer reptetni. Azon szerencsések közé tartozom, akitől 5 perc sétára van egy kaszáló egy kis facsoport mögött (korábban soha nem jártam erre, mert minek) és most egy kellemes 2-3-as szélben játszadozhattam egy órácskát. Rajtam kívül a dolog még két rottweilernek is megtetszett. Abból az egyik a földközelbe kerülő sárkányt folyton üldözőbe vette, és igyekezett fel-fel ugrálva elkapni. Jó erőben lévő 40-50 kilós dögök voltak. Először tetszett a dolog. Szándékosan alacsonyan vezettem, hogy üldözze. Aztán már kezdtem unni, viszont ők nem. A sárkányt nem mertem letenni. Ugyanakkor nem mertem a kutyákat sem elzavarni, féltem, hogy magamra uszítom őket. A jelenet azokra az amerikai filmekre emlékeztetett, ahol a kiképzés alatt a katonáknak a krokodiloktól hemzsegő folyó felett kell egy kifeszített kötélen átjutniuk. Addig nincs gond, amíg 80 cm-re a homokozó felett gyakorolják, de amikor az életük függ tőle … Kezdőként nagyon nehéz volt egyszerre figyelni a kutyákra és a sárkányra. Egy szerencsétlen pillanatban egy rövid szélcsend miatt úgy tíz méter magasról süllyedni kezdett a gép. A kapkodó, őrjöngve csaholó kutyákat néztem, majd az egyre süllyedő sárkányt. Már csak alig öt méterrel voltam a földtől. Ijedtemben azt is elfelejtettem, amit eddig tudtam. Teljesen összezavarodtam, kapkodni kezdtem. A szélcsatorna legszélére sodródtam. A jobb kezemet teljesen berántottam, de túl erős volt és a föld felé vette az irányt az orra. Mire megrántottam a másik kezemmel is. És persze az is legalább ennyire durvára sikeredett. Aztán megtörtén a baj. - A nagyobbik azonnal rárontott a gépre. Iszonyú marcangolásba kezdett. - Takarodjatok! – Taakaaroodjatooook! - ordítottam. Nem tagadom bepánikoltam. Tépte, ahol érte. Közben teljesen belegabalyodott a zsinórokba. Totálisan bevadult. A másik is nekibátorodott és most már együtt tépték a vadonatúj hatnapos sárkányomat. Ordítva futottam a sárkány irányába. Már nem érdekelt mi fog velem történni. Felkaptam az egyik végét, a kutyák meg húzták a másikat. A 6 mm-es karbon rudakat, mint a ropit roppantották szét az állati álkapcsok. Teljes borzalom. Akkor még nem tudtam ez csak a kezdet. Az egyik rámrontott. A kezemet az arcom elé kaptam. Hátraléptem, de közben elvesztettem az egyensúlyomat és hanyadtestem. A másik ekkor rárontott a lábamra és a bokámnál fogva húzott. Iszonyú fájdalmat érzetem. - Takarodjatok! - Takarodjatok! – kiabáltam eltorzult hangon.
- Hatiti! Hatiti! Nyugodj meg, és ne kapálózz, csak álom volt! Álmodtál. Úgy. - Kérsz vizet? - Kérdezte a párom. -Teljesen leizzadtál.
Na, a történet természetesen, mint mindig valós eseményeken alapszik. Valóban voltak kutyák is és valóban nem tágítottak és csak szerencse, hogy az egyik - az amúgy jámbor természetű Golden retriever - csak egy 5x10 mm-es L lyukat szabott a vásznon.
Samugyuri köszi a felvételeket. Nagyon jók és hasznosak! Egy dolgot nézzél meg nekem. A Dodd anyagában az Advanced level nálam több helyen nem fut. Pl. a Flip-Flap-tól kezdődően egyáltalán. Köszi mégeccer!
Üdv/hatiti
